SZERDAHELYI ISTVÁN

Tavaszi részegség

Hszienjang városában harmadik hó van,

virít nappal ezer virág brokátja.

Ki lehet tavasszal szomorú, árva?

Itt helyben töltsetek bort poharába.

Hosszú, vagy rövid, a sikert, kudarcot

rég meghatározta az Ég Királya,

s élettel, halállal felér egy korty bor.

Minden dolgok mélyét ugyan ki látja?

Hogyha jól berúgok, eltűnik ég, föld,

épp, hogy rá tudok még dőlni párnámra,

s mintha nem is lennék, megszűnik minden.

Ez a legszebb gyönyör Li Po számára.

Tízezer oka van a búbánatnak,

a jó borból nincsen pár száz pohár csak.

Sok a szomorúság és a bor kevés,

de ahol bor árad, ott nincsen bánat.

Ezért mondom én, hogy szent ital a bor.

Hogyha jól berúgunk, szívünk feltámad:

hódítók kölesét nem ette Po-ji,

Jen Huj is gyakorta nyelt üres nyálat.

de inni akkor is mindig szerettek.

hiú dicsőség mit is használhat?

Rákollót mártok az arany italba,

tündérsziget-dombok borseprős tálak.

Jó borral rúgjunk be hát a toronyban,

dicsőségére a szép holdsugárnak.

Pityizálás a holddal

Virágok közt ültem egy kancsó borral,

s egyedül kortyoltam társ hiányában.

Poharat emelve hívtam a Holdat,

s árnyékommal együtt így lettünk hárman.

Borivásra a Hold ügyefogyott volt,

és nem nyelt, csak majmolt engem az árnyam.

Így ültünk a Holddal, meg árnyékommal,

s hamar berúgtunk a vigadozásban.

Mikor énekeltem, a Hold imbolygott,

s kusza lett az árnyam, ha táncot jártam.

Amíg józan voltam, együtt mulattunk,

részegen otthagytuk egymást mindhárman.

Emlékezzünk kábult mulatásunkra,

s találkozunk majd fenn a magasságban