Pityizálás a Holddal

Boroskancsóm magamba szopogattam,
künn a virágos réten, a határban.
Kupám emelve szóltam föl a Holdhoz,
hogy küldje le árnyam s legyünk mi hárman
Csakhogy a vén Hold nem birt vélem inni,
az árnyam is csetlett-botlott setéten.
De ott maradtak, mint jó cimboráim,
vigasztalgattak a tavaszi éjen.
Aztán daloltam és a Hold vigyorgott,
táncoltam és árnyam bokázva forgott.
A hű komák lassan hozzám szegődtek,
végül berugtam s elvesztettem őket.

Tavaszi részegség (Jarní opilost)

Hszienjangban, a harmadik hóban,

lehullt virágokból lágy takaró van.

Ki búslakodhat egyedül tavasszal?

Ki mer, ha józan, szembenézni azzal?

Pénzt és nyomort és életet kimért

az Alkotónk, nem tudni, hogy miért,

de rendbehoz mindent, ha hinni bátor

és igazat szolgáltat egy pohár bor.

Mit nékem, akkor földek és egek,

ágamba bújok és nem rettegek,

végül felejtem azt is, hogy vagyok

s a boldogságom akkor legnagyobb.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása